Műszaki Földtudományi Kar
Miskolci Egyetem
2014. 10. 23.
Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskola

Alapadatok

A doktori iskola neve: Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskola
A doktori iskola azonosítója: 41
A doktori iskola vezetője: Prof. Dr. Dobróka Mihály
Tudományterület: természettudományok
Tudományág: földtudományok
A kiadott fokozat típusa: PhD
Adminisztráció: Dékáni Hivatal

További információk

Hírek, aktualitások

Törzstagok és oktatók

A doktori iskola törzstagjai
Dr. Dobróka Mihály, DSc, egyetemi tanár (teljes munkaidős)
Dr. Kocsis Károly, MHAS, egyetemi tanár (részmunkaidős)
Dr. Kovács Ferenc, MHAS, professzor emeritus
Dr. Less György, MTA doktora, egyetemi tanár (teljes munkaidős)
Dr. Szakáll Sándor, MTA doktora, egyetemi tanár (teljes munkaidős)
Dr. Szűcs Péter, MTA doktora, egyetemi tanár (teljes munkaidős)
Dr. Takács Gábor, MTA doktora, egyetemi tanár (teljes munkaidős)
Dr. Turai Endre, CSc, PhD, egyetemi docens (teljes munkaidős)
A doktori iskola oktatói

Tudományági Doktori Tanács

Elnök
Dr. Dobróka Mihály, DSc, egyetemi tanár
Elnökhelyettes
Dr. Szűcs Péter, MTA doktora, egyetemi tanár
szavazati jogú egyetemi tagok
Dr. Csőke Barnabás, CSc, egyetemi tanár
Dr. Dobos Endre, PhD, egyetemi docens
Dr. Kovács Ferenc, MHAS, professzor emeritus
Dr. Less György, MTA doktora, egyetemi tanár
Dr. Szakáll Sándor, MTA doktora, egyetemi tanár
Dr. Turai Endre, CSc, egyetemi docens
1 fő hallgatói képviselő
szavazati jogú külső tagok
Dr. Bodoky Tamás, CSc, tudományos főmunkatárs
Dr. Flórián Károly, DSc, professzor emeritus
Dr. Szilágyi József, DSc, egyetemi tanár
Dr. Weiszburg Tamás, PhD, egyetemi docens
Tanácskozási jogú tagok
Dr. Michal Cehlár, PhD, egyetemi tanár
Dr. Farkas István PhD, bányafelügyeleti geológus
Dr. Gál István CSc, okleveles bányamérnök
Állandó meghívottak
Dr. Tihanyi László, CSc, professzor emeritus
Dr. Mucsi Gábor, PhD, egyetemi docens (titkár)

Oktatás, képzés

Kutatási tématerületek

A doktori iskola a földtudományokon belül azon a területen tevékenykedik, amely megfelel a Műszaki Földtudományi Kar képzési profiljának. A tématerületek kari intézetekhez, mint kutatóhelyekhez kapcsolódnak. A képzési és kutatási programokhoz az intézetigazgatók biztosítják a szervezeti kereteket és infrastrukturális feltételeket. Ők koordinálják a képzési és kutatási programok végrehajtását is. A kutatási témacsoportokat, és azokon belül az ajánlott témákat a Tudományági Doktori Tanács fogadja el.

Kutatási tématerületek és témacsoportok

Geotechnikai rendszerek és eljárások tématerület:
Geotechnikai rendszerek témacsoport
Geomechanikai kérdések elméleti vizsgálata, földalatti térségek kialakítása témacsoport
Természeti és bányászati veszélyek, ellenük való védelem témacsoport
A nyersanyagtermelő rendszerek gépesítése automatizálása, karbantartása témacsoport

Fluidumtermelő és szállító rendszerek tématerület:
Fluidumtelepek művelési eljárásai témacsoport
Integrált kőolaj- és földgáztermelő rendszerek témacsoport
Mélyfúrási technológia kutatása és fejlesztése témacsoport
Integrált szénhidrogénszállító és -tároló rendszerek témacsoport
Földgázelosztó és -fogyasztói rendszerek kutatása témacsoport
Geotermikus energiatermelő és -ellátó rendszerek témacsoport

Környezeti eljárástechnika és nyersanyagelőkészítés tématerület:
Mechanikai eljárástechnika témacsoport
Nyersanyag- és hulladékelőkészítés témacsoport
Környezeti eljárástechnika témacsoport
Környezetvédelmi geotechnika témacsoport

Alkalmazott geofizikai kutatások tématerület:
Geofizikai inverzió és tomográfia témacsoport
Mérnökgeofizikai és környezetgeofizikai módszerfejlesztés témacsoport
Szeizmikus módszerfejlesztés témacsoport
Elektromágneses módszerfejlesztés témacsoport
Mélyfúrási geofizikai módszerfejlesztés témacsoport
Geofizikai informatika fejlesztése témacsoport
Geofizikai modellezés témacsoport
Térinformatikai- és helymeghatározó rendszerek alkalmazása témacsoport
Kőzetfizikai kutatások témacsoport

Alkalmazott földtani és hidrogeológiai kutatások tématerület:
Szénhidrogén genetikai és/vagy migrációs folyamatok kutatása, medenceanalízis témacsoport
Hasznosítható szilárd ásványi nyersanyagok komplex kutatása témacsoport
Üledékes és vulkáni eredetű képződmények szerkezetföldtani, rétegtani, üledékföldtani, őskörnyezeti és környezetföldtani vizsgálata témacsoport
Pleisztocén és holocén ősföldrajzi kutatások témacsoport
Alkalmazott ásvány- és kőzettani kutatások témacsoport
Mérnökgeológiai kutatások témacsoport
Vízföldtani kutatások témacsoport

Természet- és társadalomföldrajz tématerület:
Természetföldrajz témacsoport
Digitális térképezés, domborzatmodellezés témacsoport
A hasznosítható természeti erőforrások – különös tekintettel az ásványi nyersanyagokra – gazdaságtörténeti jelentősége hazánkban témacsoport
A társadalom térszerkezetének kutatása témacsoport
A természeti és társadalmi tényezők kapcsolatrendszerének tanulmányozása témacsoport
Digitális talajtérképezés, tájértékelés és tájfejlődési vizsgálatok

Kutatási tématerületek és témacsoportok részletes leírása (pdf)

Aktuális témakiírások

A doktori iskola aktuális és korábbi kutatási témakiírásai elérhetők az Országos Doktori Tanács honlapján

Tantárgyak


Dokumentumok, letölthető anyagok

Névadónk

Mikoviny Sámuel, korának sokoldalú mérnöke, a bányászati szakoktatás megteremtője 310 éve, 1700-ban született Ábelfalván, és 260 éve, 1750. március 26-án hunyt el Trencsén közelében.
Besztercebányán tanult, majd bejárta Európa nyugati és déli országait. Miután 1725-ben hazatért, Pozsonyban vármegyei mérnöki tisztséget vállalt. A Csallóköz árvízvédelmével foglalkozott, s 1727-ben Esterházy József gróf megbízásából elkészítette a Tatai-tó környékének vízrendezési tervét. 1728-ban alkotott episztolájában rögzítette térképkészítési elvét és gyakorlatát: a csillagászati helymeghatározás módját, a kvadráns, a távcső, a dioptria és a másodperces fokbeosztású limbus használatát, a korszerű alapvonal-fejlesztő háromszöghálózat kiépítését és a mágneses deklináció lényegét. A mérések alapjául szolgáló kezdő meridiánt a pozsonyi vár tornyán keresztül vonta meg.
Hét év alatt negyvenkilenc vármegye térképét készítette el. 1:160 000 méretarányú megyei mappái és más térképei lehetővé tették a folyók szabályozásának, a mocsarak lecsapolásának, a termőföldek hasznosításának tervezését és az úthálózat építését.
A Selmecbányán felállított bányatisztképző iskola első tanárává nevezték ki 1735-ben: matematikát, mechanikát és hidraulikát oktatott, továbbá a föld- és bányamérési gyakorlatokat vezette. A selmeci ércelőkészítő művek vízkészletének tározására, mintegy tízévi munkával, hatalmas gátakat és tizenhat tóból álló rendszert épített.
Az osztrák örökösödési háború idején, 1743-ban Mária Terézia megbízta a Szilézia felől fenyegető porosz betörés elleni határvédelem – hágók és szorosok hadiműszaki megerősítései – munkálatainak irányításával. A Vág folyó szabályozási munkái közben megbetegedett, majd meghalt.