Nagy szeretettel köszöntöm Önt a Műszaki Földtudományi Kar nevében!
A KAR TÖRTÉNETE
A Műszaki Földtudományi Kar története és működése jogfolytonosan 1735-ig, a világon elsőként Selmecbányán (akkori nevén Schemnitz, ma Banská Štiavnica) létesített bányászati tanintézetig (Bergschule) vezethető vissza. A bányászat és kohászat vezető műszaki és jogi szakembereinek képzésére a Magyar Királyság területén létrejött, császári fennhatóság alatt működő intézmény első tanára Mikoviny Sámuel, korának legnagyobb mérnök-polihisztora volt.
1762. október 22-én Mária Terézia határozott az intézmény akadémiai szintre történő emeléséről. 1763-ban megalakult az Ásványtani, Kémiai, Kohászattani Tanszék Nikolaus Joseph Jacquin vezetésével. 1765-ben alakult meg a második professzúra, a matematika, fizika, mechanika-gépészet oktatására. A Bányászati Akadémia (Academia Monta-nistica, Bergakademie) szervezetét és működését 1770-ben maga Mária Terézia hagyta jóvá. A német nyelven folyó oktatás három évfolyamon folyt.
Az 1770-et követő évtizedekben a selmeci akadémia a bányászati-kohászati tudományok egyik európai központja lett. Számos külföldi szakember és tanulni vágyó fiatal kereste fel az akadémiát, s töltött hosszabb-rövidebb időt az intézményben, hallgatva az előadásokat és dolgozva a laboratóriumokban. 1808-ban Heinrich David Wilckens vezetésével erdészeti tanintézet létesült Selmecbányán, amelyet 1846-ban egyesítettek a Bányászati Akadémiával, így az intézmény neve Bányászati és Erdészeti Akadémia (K. K. Berg- und Forstakademie) lett.
1848/49-ben a hallgatók között kialakult nemzetiségi ellentétek miatt az ausztriai és cseh–morvaországi hallgatók egy része elhagyta Selmecet. A német ajkú hallgatók részére Leoben-ben, a cseh–morvaországi hallgatók részére pedig Příbram-ban szerveztek tanintézetet, amelyek később akadémiai rangra emelkedtek. Az 1867-es kiegyezéssel a selmeci akadémia magyar állami intézmény lett, Magyar Királyi Bányászati és Erdészeti Akadémia néven. A magyar oktatási nyelvet 1868 és 1872 között fokozatosan vezették be.
1872-ben az eddigi egységes „bányász” képzést, mely elnevezés az akkori szaknyelvben egyaránt jelentett bányászatra, kohászatra és pénzverészetre való oktatást, négy szakra választották szét: bányászati, fémkohászati, vaskohászati, valamint gépészeti és építészeti szakokra. Az erdészképzés két szakon folyt: általános erdészeti és erdőmérnöki. Az intézmény 1904-től Bányászati és Erdészeti Főiskolaként működött tovább.
1919-ben – miután Selmecbánya a megalakuló Csehszlovákiához került – a főiskola teljes felszerelésével, személyzetével és hallgatóságával Sopronba települt át. Réz Géza bányász professzor, akkori rektor vezetésével. 1922-ben az alma mater neve Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskolára változott.
1934-ben a főiskola elvesztette önállóságát, és az újonnan megszervezett országos hatáskörű József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem bánya-, kohó- és erdőmérnöki kara lett, huszonhét tanszékkel. 1949-ben a Miskolcon újonnan alapított Gépészmérnök Karral, valamint a Sopronban működő Bányamérnöki és Kohómérnöki karokkal közösen megalakult a Nehézipari Műszaki Egyetem (1990-től Miskolci Egyetem). 1959-ig az első két évfolyamot Miskolcon, a felsőbb évfolyamokat Sopronban oktatták karunkon. A megváltozott bányászati igényekre tekintettel 1948-ban megtörtént az addig egységes bányászati képzés szétválása, a bányaművelő szak mellett fluidum-bányászati, bányakutató (geológus- geofizikus) mérnöki, később bányagépész, rövid időre földmérő mérnöki szakok jöttek létre.
A műszaki-gazdasági változásokhoz, valamint a kar szakmai-tudományos felkészültségéhez igazodva 1992-ben új képzési rendszer alakult ki, melyben már megjelent a környezetmérnöki, az előkészítés- technika mérnöki, később a hidrogeológus mérnöki szak is. Az idő közben átalakult oktatási és kutatási feladatokhoz alkalmazkodva a Kar neve 2000. január 1-től Műszaki Földtudományi Karra változott. 2006-tól a Karon is bevezetésre került a Bolognai- típusú több-ciklusú képzés. 2020-tól a Miskolci Egyetem alapítványi fenntartású egyetem lett, mely új korszak kezdetét jelenti a Kar életében is.
A KAR KÜLDETÉSNYILATKOZATA
A Műszaki Földtudományi Kar, a föld- és környezettudomány területén, multidiszciplináris témakörökben, több tudományterületen, részben a természettudományok, részben a műszaki tudományok területéhez kapcsolódva oktatási, kutatási, fejlesztési és innovációs, szakmai továbbképzési, tudományos képzési feladatokat, szakmai-tudományos közéleti tevékenységet lát el regionális, országos és nemzetközi szinten egyaránt.
A Kar tradicionális feladata a fenntartható természeti erőforrás-gazdálkodás hosszú távú biztosításának igényét és lehetőségét figyelembe véve, a szilárd, folyékony és gáznemű nyersanyag-források (első sorban a primer, másrészt a szekundér) felkutatása, kitermelése és előkészítése, azokkal való gazdálkodás, a kapcsolódó elméleti és gyakorlati ismeretek bővítése, fejlesztése, rendszerezése, átadása és a gyakorlati alkalmazások elősegítése.
Kiemelt feladat a konvencionális és nem konvencionális primer energiaforrások kutatása, feltárása, kitermelése és hasznosítása, különleges energiaforrások és hasznosítási lehetőségeik kutatása, továbbá a természeti nyersanyagforrásként fellelhető ércek, nemfémes ásványi nyersanya-gok kutatása, bányászata, benne a minőségi termékek előállításának elősegítése, a kapcsolódó ismeretek oktatása és fejlesztése.
A természeti erőforrás-gazdálkodáshoz kapcsolódó oktatási és kutatási tevékenység során kiemelt feladatot jelent a felszín alatti vízkészletek felkutatása, felelős védelme, kitermelése, regionális és globális színtű vízkészlet-gazdálkodás. A természeti környezet megőrzésének elősegítése érdekében a termelés és fogyasztás folyamatában, a környezeti hatások, a keletkező károk feltárása és megszüntetése, az ehhez kapcsolódó földtani-, geotechnikai-, geotechnológiai folyamatok és eljárások oktatása, kutatása és tervezése, kockázatelemzés, továbbá a termelés és fogyasztás során keletkező maradványanyagok hasznosításához, tárolásához és kezeléséhez szükséges ismeretek fejlesztése és átadása.
A fentieken túlmenően a Kar feladata továbbá, a nem nyersanyagkutatás és termelés céljait szolgáló földtani, alkalmazott földtani kutatások végzése, geodéziai, geoinformatikai és geofizikai módszerek és eljárások fejlesztése és alkalmazása, hasznosítható földtani szerkezetek felkutatása, nem bányászati célú földalatti létesítmények tervezése, kivitelezése és működtetése.
A földtudományok további, a Kar által művelt területe a földrajz-geográfiai, amely a természeti erőforrások, természeti értékek, természeti-társadalmi-gazdasági adottságok, a lejátszódó folyamatok és ezek hatásának elemzését végzi.
