A doktori iskola azonosítója: 41
A doktori iskola vezetője: Prof. Dr. Szűcs Péter
Tudományterület: természettudományok
Tudományág: földtudományok
A kiadott fokozat típusa: PhD
Adminisztráció: Dékáni Hivatal (A/4. épület 28. iroda)
E@mail: mfkhiv@uni-miskolc.hu
A doktori képzésre és doktori iskolára vonatkozó szabályok és formanyomtatványok:
Továbbá elérhetők a doktori iskola tagjai, hallgatói, aktuális témakiírásai, tervezett és megtörtént doktori védések, működési szabályzat és a képzési terv.
A Műszaki Föld- és Környezettudományi Karon vagy más műszaki és természettudományi karon MSc szintű diplomát szerzett, kiemelkedő teljesítményt nyújtó szakembereknek lehetőségük van a Mikoviny Sámuel Földtudományi Doktori Iskolában tovább folytatni tanulmányaikat, egyénre szabott oktatási és kutatási programok keretében. A doktori képzés nappali, levelező és egyéni felkészülési formában folyhat. A képzés időtartama 8 félév.
A doktori iskola célja a földtudományi alapismereteket igénylő mérnöki tevékenység szilárd tudományos megalapozása, valamint a karunkon folyó egyetemi szintű képzéshez kapcsolódó fejlesztéseket, pályázatokat támogató eredmények publikálása. Az 1990-es években indult PhD-képzés eredményeire építve a doktori iskola új és kiterjedt lehetőségeket kínál a karon rendelkezésre álló szellemi erőforrások hasznosítására, korszerűsítésére.
A doktori iskola a földtudományokon belül azon a területeken tevékenykedik, melyek megfelelnek a kar képzési profiljának. A tématerületek kari intézetekhez kapcsolódnak, így azok oktatási-kutatási programjának összeállításában, továbbá a kutatási témák meghirdetésében az intézeteké a meghatározó szerep.
Kutatási tématerületek:
A DOKTORI ISKOLA KÉPZÉSI ÉS KUTATÁSI PROGRAMJA
Mikoviny Sámuel, korának sokoldalú mérnöke, a bányászati szakoktatás megteremtője 320 éve, 1700-ban született Ábelfalván, és 270 éve, 1750. március 26-án hunyt el Trencsén közelében.
Besztercebányán tanult, majd bejárta Európa nyugati és déli országait. Miután 1725-ben hazatért, Pozsonyban vármegyei mérnöki tisztséget vállalt. A Csallóköz árvízvédelmével foglalkozott, s 1727-ben Esterházy József gróf megbízásából elkészítette a Tatai-tó környékének vízrendezési tervét. 1728-ban alkotott episztolájában rögzítette térképkészítési elvét és gyakorlatát: a csillagászati helymeghatározás módját, a kvadráns, a távcső, a dioptria és a másodperces fokbeosztású limbus használatát, a korszerű alapvonal-fejlesztő háromszöghálózat kiépítését és a mágneses deklináció lényegét. A mérések alapjául szolgáló kezdő meridiánt a pozsonyi vár tornyán keresztül vonta meg.
Hét év alatt negyvenkilenc vármegye térképét készítette el. 1:160 000 méretarányú megyei mappái és más térképei lehetővé tették a folyók szabályozásának, a mocsarak lecsapolásának, a termőföldek hasznosításának tervezését és az úthálózat építését.
A Selmecbányán felállított bányatisztképző iskola első tanárává nevezték ki 1735-ben: matematikát, mechanikát és hidraulikát oktatott, továbbá a föld- és bányamérési gyakorlatokat vezette. A selmeci ércelőkészítő művek vízkészletének tározására, mintegy tízévi munkával, hatalmas gátakat és tizenhat tóból álló rendszert épített.
Az osztrák örökösödési háború idején, 1743-ban Mária Terézia megbízta a Szilézia felől fenyegető porosz betörés elleni határvédelem – hágók és szorosok hadiműszaki megerősítései – munkálatainak irányításával. A Vág folyó szabályozási munkái közben megbetegedett, majd meghalt.