Műszaki Földtudományi Kar
Miskolci Egyetem
2020. 03. 10.
Andrea Koleszár
Elhunyt Prof. Dr. Hahn György, karunk Földrajz-Környezettan Tanszékének egykori vezetője

Életének 84. évében, 2020. február 2-án elhunyt Pof. Dr. Hahn György, karunk Földrajz-Környezettan Tanszékének egykori vezetője.

1936. május 3-án született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a fővárosi Berzsenyi Dániel és a Madách Imre Gimnáziumban végezte, utóbbiban 1954-ben érettségizett. Ugyanez év őszén felvették a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem földrajz-földtan szakára, ahol 1958-ban kitüntetéssel (vörös diplomával) végzett. Ezután a Bauxitkutató Vállalat (BKV), 1960-tól a Mátrai Ásványbánya Vállalat bányageológus munkatársaként dolgozott; utóbbi helyen főleg az istenmezei bentonit előfordulásokat kutatta.

1962-től a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Csoportjának – amely 1967-től Földrajztudományi Kutató Intézetté lépett elő – munkatársa. Itt kezdett foglalkozni felszínalaktani (geomorfológiai) térképezéssel és lösz vizsgálatokkal. 1966-ban a Központi Földtani Hivatal Országos Ásványvagyon Bizottsága Titkárságának munkatársa lett, ahol 1986-ig részt vett a hazai nyersanyag készletek éves mérlegének és kitermelés mértékének értékelésében. Mindez alapos terepismeretet is igényelt, így az ércbányászat mellett az építőipar természetes nyersanyagai körében is alapos és hasznos szaktudást szerzett- Felszíni-, homok-, kavics- és agyagfejtések megnyitását véleményezte, engedélyezte, sőt kezdeményezte. Így a hazai nyersanyag készletek szinte minden mennyiségi és minőségi sajátosságaira és fölhasználhatóságára átfogó és mérvadó rálátása lett. Eközben 1967-ben egyetemi doktori fokozatot, 1975-ben löszkutatási eredményeiről írt értekezésével kandidátusi címet szerzett. A Magyarhoni Földtani Társulat Gazdaságföldtani Szakosztályának titkárává, majd elnökévé választották, és tagja lett az INQUA (Nemzetközi Negyedidőszaki Kutatások Egyesülete) és az IGU (Nemzetközi Földrajzi Egyesület) –nek is.

1983-tól 1991-ig ismét a MTA Földrajztudományi Kutató Intézetének tudományos főmunkatársa, az Észak-magyarországi osztály vezetője, ahol számos új kutatási terület vizsgálatát kezdeményezte (távérzékeléses szénhidrogén-kutatás, fölhagyott külszíni bányahelyek, meddőhányók hasznosítása vagy „vissza-tájasítása”). Mindeközben folytatta felszínalaki térképek rajzolását (Dunántúl, Mátra- és Bükkalja), a lösz- és teraszkutatást, és 1989-ben befejezte akadémiai doktori értekezését, amelyet 1992-ben – már ismét a Központi Földtani Hivatal munkatársaként, – sikerrel védett meg.

1992-ben a Miskolci Egyetem Bányamérnöki Kara a földrajz tanszék megalapítására kérte fel; így 1993 nyarától 2000 őszéig karunk Földrajz-Környezettan Tanszékét vezette; ám 2006-ig továbbra is – és óraadóként még 2010-ig – az egyetemünk oktatója, 2007-ig pedig a Kari Doktori Tanácsnak is tagja volt. Többnyire gazdasági-, társadalomföldrajzi tárgyakat tanított, azok természetföldrajzi alapjait kellőképpen hangsúlyozva. Kitűnő emlékező- és összefüggéseket meglátó képessége következtében hallgatói keresztszüleitől a „Számmániás Számmágus” „alias” nevet kapta. Ironikus humora szinte mindig egyensúlyban volt öniróniájával. Ezt is ránk hagyta. Munkásságáért az Országos Ásványvagyon Bizottságtól „földtani tanácsos”-i és a Bányászat Szolgálati Érdemérem bronz, ezüst és arany fokozatát is megkapta.

hahn1

 

Emlékét így is őrizzük:

a Földrajz-Geoinformatika Intézet munkatársai, akiknek
„idősebbjét” Ő válogatta ide, „fiatalabbja” tanítványa volt,
valamint egykori Bányamérnöki Karunk (ma Műszaki Földtudományi Kar) vezetősége